2019. november 4.             
DOLGOS HÉTKÖZNAPOK                                 

Szépen minden visszaáll a régi kerékvágásba. 
Véget ért a „kampány-választás-jogerő-alakuló ülés” folyamat – és olyan érzésem van, mintha semmi nem történt volna. Pénteken még dolgoztunk, aztán hétfőn folytattuk tovább.  
Jönnek a hiánypótlási felhívások, érkeznek statisztikai adatkérések, meg az ajánlatok Dormeo párnára, egész éjjen át tartó potenciára stb…
A feladatok adottak, a kollégák azonosak, a határidők meg telnek… Dolgozunk a volt vadászház épületében a szálláshely kialakítására beérkezett ajánlatok értékelésén, illetve kiküldtük az ajánlatkérőket a Magyar Falu Programban nyert karos rézsűzúzó ágvágó gép beszerzésére.
A testületi munka is újraindul, az első napirendeke között tárgyalják novemberben a képviselők az önkormányzat gazdálkodásának háromnegyedéves beszámolóját és elfogadásra terjesztjük elő a szociális tűzifarendelet.       

2019. november 2.             
A SZERETETBEN NINCS FELEJTÉS                                

„Sokféle temető van. Annyi, mint az ember és az ő bolondsága. Az egyik tele van az alakító művészet fenséges alkotmányaival. Sírboltok, emlékek, áhítat oltárai, remek szobrok, bölcsesség szülte, bánat sugallta sírversek, bölcs mondások. Tudomány és művészet és költői erők gyűjteménye. De én ezt nem nagyon szeretem. Eszembe sem jut, aki alant porlad. Eszembe se jut, aki fájdalmának vagy hiúságának tömegével, pénzének és a szokásnak súlya alatt ültette oda a műalkotmányokat. … Jobban szeretem a virágot a síron. A virág nem hazudik, nem hivalkodik, nem dicsekedik. Elhervad, mint a halott. … Aki a virágot ülteti és ápolja a síron: annak keze, szíve és lelke ott van a mellett, aki a sírban nyugszik. S ha már nem dobog a szív, ha már a lélek elrepült s a kéz is elszáradt: megszűnik a virág is. Minek élne tovább? Miért szórná illatát és sugarait? Ha már úgy sincs kinek.” Eötvös Károly