2020. május 14.                
DILEMMA VAN                                           

Ezúttal a rendezvényeink kapcsán. Arról már írtam korábban, hogy az idei évben azt terveztük, hogy újra minden rendezvényünket régi nagy fényében tartunk meg. Már az év elején nagyon sok fellépést lekötöttünk – aztán jött a járványhelyzet.
A virágvásár kompletten elmaradt, és jelenlegi helyzet szerint ugyanez a sors vár a falunapi rendezvényre is. Hetek óta tartja magát az a központi utasítás, hogy augusztus 15-ig az 500 főnél nagyobb programok nem tarthatók meg. Ez idáig sajnos világos…
Bajban az augusztus 20-i rendezvénnyel vagyok, amit a mostani tudásunk szerint megrendezhetünk. Eredetileg az új kenyér ünnepére egy olyan produkciót terveztünk, amihez egész tavasszal próbálni kellett volna – ami nem volt lehetséges. 20-ára nem kötöttem le sztárfellépőt sem, hiszen az esti előadás lett volna az ünnepség csúcspontja. Nem titkolom tovább, mit szerettünk volna - élőben a nagykőrösi Körszínház művészei a csemői iskolásokkal és népdalkörrel kiegészítve élőben előadta volna a János vitézt. Nagy díszletek, több színpad, komoly fény- és hangtechnika- ez volt a terveinkben. A színházzal úgy állapodtam meg, hogy az egész produkciót áttesszük jövőre…
Próbáltam műsorszervezőknél érdeklődni, hogy van-e szabad előadó, de ahogy mi pl. a falunapra, úgy más települések augusztus 20-ára már korábban lekötöttek művészeket.
Jelen állás szerint ott tartok, hogy az államalapítást szerényen, de a napján ünnepelnénk, és augusztus 22-én tartanánk egy egynapos rendezvényt nagy színpaddal, sztárvendégekkel, tűzijátékkal. Az előadók és a program összeállításán gőzerővel dolgozunk.
Ami még biztosnak látszik, hogy készülhetünk a szeptember 12-ére tervezett szüreti bál és felvonulás megrendezésére. Eddig látunk ma…

2020. május 12.                
CSEND, REND, NYUGALOM...                                           

Tudjátok, hogy milyen jó érzés ez?
Hogy nincs hangoskodás, nincs értetlenség, nincs hangulatkeltő okoskodás?
Igen, mindenkinek megvan a véleménye, mert én is beszélgetek azért sokakkal. Igen nem egyformán ítéljük meg a veszélyhelyzeti válságkezelést – de ez természetes is.
Mindenki vette tudomásul, hogy ez a tavasz nem olyan, mint, ahogy eddig éltünk. És azt is, hogy nem tudjuk mikor és hogyan ér véget ez a vírushelyzet. Csemőben azt érzem, hogy mindenki türelmesen kivár.
Tudjátok, hogy milyen jó érzés ez?