Tudom-tudom, egyrészt ezt látjuk országos szinten, így divat is lett; másrészt az a tapasztalatom, hogy sokkal egyszerűbb nem gondolkodni, hanem tipizálva utálkozni.
Ma mindent politikai eszközzel akarunk megoldani, sőt elvárás, hogy mindent a politika oldjon meg.
S közben elfelejtünk gondolkodni, egyáltalán odafigyelni a másikra, annak mondanivalójára. Eltűnik az ember, eltűnik a cél, ezzel sokszor elveszhet a lényeg is. Az egyik így mindenben tökéletes, a másik "csak" hazug és érdekember lehet.
Megosztottság és ellenségeskedés. Kinek jó ez? Mitől várjuk az előrelépést?
Elvesztettük a közös alapokon való egyetértés képességét, és a politika kultúra, jelen esetben a kulturálatlanság az emberi kapcsolatok elaprózódását és megosztottságát eredményezi. Biztos, hogy ez a jó nekünk?
A legnagyobb bajnak azt látom, hogy a különböző meggyőződésű emberek nem vitatkoznak dolgokról és nem valamilyen megállapodás mentén keresik a legjobb megoldást - természetesen egymás ötleteiből építkezve. Ha az emberek egymásra figyelve beszélgetnének…, és nem erőből kinyilatkoztatnának, akkor lenne remény a közös célok közös megvalósítására.