2023. február 21.                      
RONGÁLÁS, SZEMETELÉS, KÖRNYEZETKÁROSÍTÁS          

Fel nem foghatom!
Hosszú évek óta fel nem foghatom, hogy mitől érzi jobban magát bárki attól, hogy lerúg egy kukatetőt, széttör egy cserepet, letépi a napelemes világítótestet.
Nem tüzelni kell, mert otthagyja a fadarabokat, nem világítani akar, mert otthagyja a törött csonkot, akkor meg mi a cél?
Megmutatni, hogy sötétben milyen erős? Büntetni?
Hát még mindig nem fogta fel a tufa agyuk, hogy a közösből veszik el? Ahhoz ugyanis, hogy a helyreállítást elvégezzük, anyagot kell vásárolnunk a mindannyiunk közös pénzéből és az elkészítés is időt visz el – éppen pont attól most, hogy elkezdjük a dűlőutak behajló ágainak tisztítását. És éppen pont emiatt a nem tervezett kiadás miatt lehet, hogy át kell alakítani mondjuk a települési támogatások rendszerét. Azon meg hogy meg lennének sértődve?
Nem gondolkodunk!
Sajnos továbbra sem jó az, hogy nem kell helyi adót fizetni, hogy igyekszünk a közterületek ápoltságát fenntartani úgy, hogy jusson támogatásra is.
Borzasztóan elkeserít, hogy egyre kevésbé van becsülete bárminek is. Nyilván ez nem csak nálunk probléma, de engem csak ez érdekel. Már heti rendszerességgel szállítjuk be egy magasított pótkocsival azokat a hulladékokat, amiket a Kedves Emberek az út szélén felejtenek, kidobnak.
A múlt hétvégén „szintet is léptünk” – több veszélyes anyagot deponáltak le Csemő területén.
Tényleg ennyire mindegy? Másból sem állunk, minthogy összeszedjük, bezsákoljuk, elszállítjuk, újraépítjük – majd mindenért fizetünk. De csak addig, amíg van miből!  

2023. február 18.                      
SZUPER SZOMBAT         

Délelőtt csörög a telefonom, a vonal végén a Katasztrófavédelem műveleti központja jelentkezik. Közli, hogy bejelentés alapján Csemő területén veszélyesnek látszó ipari hulladékot találtak és kéri a polgármestert, hogy intézkedjen az őrzésről és az elszállításról. Szuper…, szombat délelőtt más sem hiányzott, mint egy olyan feladat, amihez semmink sincs!
Voltak kérdéseim: mit találtak, hol, milyen anyagot és mennyit A kérdésekre választ nem tudott adni a központ, viszont azt közölte, hogy a mobil labor 20 percen belül a helyszínre ér, akik bevizsgálják az illegális hulladékot és akkor újra hív. Kértem, hogy e-mailt küldjön, mert pakolunk, készülünk az esti bálra és ha „nyomoznom kell” az ártalmatlanítás kapcsán partnert, hagy tudjam továbbküldeni az információkat akár telefonon is.
Természetesen e-mail nem érkezett, hívott a szám négy óra múlva, éppen pakoltam, nem tudtam felvenni. Visszahívtam, a gépi hang közölte, hogy a hívott számon előfizető nem kapcsolható.
Hoppá – a jó állam! Nem is értem, hogy lehet ezt így. Nem baj, majd keresnek. Kerestek is, később Ceglédről, ahol az ezredes úr legnagyobb baja az volt, hogy miért nem vettem fel a telefont. Aztán már az volt, hogy én is kérdeztem…
Azt ígérte újra hívnak a központból és minden szükséges információval ellátnak. Így is lett: hívtak a központi számon, ás közölték, hogy bár időközben megállapították, hogy magántulajdonú területen van a hulladék, de járjak el az őrzés és elszállítás tárgyában. Sőt segítségül felhívtak egy kecskeméti céget is, akik állnak rendelkezésre és várják a hívásom!
„Ezosztigen!”  Kiderül, hogy nincs közünk az illegális hulladékhoz, de intézkedjek én, szombat kora este. Kíváncsiságból felhívtam a megadott számot, ahol közölte az egyébként tényleg kedves kolleganő, hogy náluk nincs hétvégi ügyelet és mivel nem tájékoztatták őket arról, hogy milyen és mennyi anyag van ott, azt sem tudja, hogy mikor és mennyiért tudják elszállítani. Parádés, nem?
Hihetetlen – szombaton dolgozik ezzel az üggyel egy tucat ember mindenki mozgat mindenkit, kellően ideges is mindenki és mégsem sikerült semmi eredményt elérni.